Például akkor, amikor olyat mondunk a másiknak, amiről tudjuk, hogy az nem igaz.
Amikor nem azt mondjuk, amit érzünk, amit gondolunk, amit tettünk.
Amit megtapasztalunk.
Például akkor, amikor olyat mondunk, amiről nem tudjuk biztosan, hogy igaz-e.
Amikor arról beszélünk, hogy más mit érez, mit gondol, mit tesz. És miért. Vagy miért nem.
És akkor is hazudunk, amikor nem mondjuk ki az igazságot.
Amikor nem mondjuk ki, amit érzünk, amit gondolunk, amit tettünk. Amit akarunk.

A kimondatlan igazságoknak is meg van a következménye. Elfojtás, depresszió, magány.
A kimondatlan igazságokkal is teremtünk. Olyan környezetet, olyan világot, amiben nem érezzük jól magunkat. Aminek nem tudunk megfelelni.Amelyben nem vagyunk szabadok.

Az igazság bennünk van. Minden emberben. Minden ember tudja, érzi, hogy amit mond, az igaz-e.

És megjelenik az életedben a fény.
A szeretet.
A szabadság.
A szerelem.
A boldogság.
Az egység.
Minél inkább megszabadulsz a hazugságok okozta blokkoktól, annál inkább megnyílik számodra egy másik világ.
Olyan felismeréseket, megtapasztalásokat és tanításokat kapsz, amik teljesen átalakítják az életedet.
Olyan képességeid kerülnek felszínre, amilyeneket nem is képzeltél volna.
Új barátokat, segítőket és társakat fogsz kapni.
Mit kell ehhez tenni?
Hozni egy döntést. Elhatározni, hogy mostantól felvállalod Önmagad.
Felvállalod az érzéseidet, a gondolataidat, a cselekedeteidet.
Elfogadsz mindenkit olyannak, amilyen. De te is elvárod, hogy fogadjanak el olyannak, amilyen vagy.
Elvárod, hogy őszinték legyenek veled.
Mindenki hibázhat. Azért vagyunk, hogy tanuljunk.
És te is őszinte leszel. Mindenkivel.
Hisz lélekben mindannyian egyek vagyunk.
A világ több szellemi vezetője kijelentette, hogy az emberiség egy hatalmas szellemi forradalom előtt áll. Azt is tudják, hogy ezt a változást a magyarok fogják elindítani.
Az emberiség vajúdik. Vár. Várja az új világrend megszületését. Várja, hogy induljunk. De nekem kell az első lépést megtennem.
Tegyük meg az első lépést. Lépjünk az igazság útjára.
Vezessük be az emberiséget Az Aranykorba.
Teremtsük meg az Egységet.
Wass Albert
 ,, Az ember sorsán csak az ember maga segíthet. Az Úr Isten mindössze megadja hozzá a lehetőséget. Azoknak, kik a nagy Tanítómester szavai szerint élnek, és cselekszenek. A megváltást minden ember maga kell, vigye, a megadott kulcs szerint. A baj gyökere ott van, hogy mindezt nem tanítják ám az iskolában. Minden nap meghozza a maga gondját-, baját, s a maga gyümölcsét is. A mi dolgunk csak az, hogy megorvosoljuk a bajokat egyenként, ahogy jönnek, mindegyiket a maga idejében, s hálát adunk a jóért, ami utunkba esik.
Az Úr bennünk él, és bennünk dolgozik. Isten a mi életünk, és érzéseinken, gondolatainkon keresztül szól hozzánk."

 

Sándor olyan srác volt, aki tényleg meg tudott őrjíteni.Mindig jókedvű volt és mindig tudott valami pozitívat mondani.Ha valaki megkérdezte, hogy, hogy van, azt válaszolta:"Ha jobban lennék, kettő lenne belőlem." Született optimista volt.Ha valamelyik ismerősének rossz napja volt, Sándor azt mondta neki, hogy a helyzet pozitív oldalát kell néznie.Annyira kíváncsivá tett a természete, hogy egy nap odamentem hozzá és azt mondtam:Ezt egyszerűen nem értem. Nem gondolkozhatsz mindig pozitívan.Hogy csinálod ezt?"Sándor azt válaszolta: "Ha reggel felkelek, azt mondom magamnak:Két lehetőséged van.Választhatsz, hogy jó- vagy rosszkedvű akarsz-e lenni.Minden alkalommal,ha történik valami, magam választhatok, hogy elszenvedője legyek a helyzetnek, vagy tanuljak belőle.Minden alkalommal, ha odajön valaki hozzám, hogy panaszkodjon,elfogadhatom a panaszkodását vagy felhívhatom a figyelmét az élet szépségeire.Én a pozitív oldalt választottam."Jó, rendben, de ez nem olyan egyszerű." szóltam közbe."De, egyszerű." - mondta Sándor, "az élet csupa választási lehetőségből áll.Te döntöd el, hogyan reagálsz a különböző helyzetekben. Választhatsz,hogy az emberek hogyan befolyásolják a hangulatod. A mottóm: te döntöd el,hogy hogyan éled az életed."Elgondolkoztam Sándor szavain. Rövid idővel később elhagytam a Vagongyárat, hogy önálló legyek.Szem elől tévesztettük egymást, de gyakran gondoltam rá, ha úgy döntöttem, hogy élek.

 Néhány évvel később megtudtam, hogy Sándor súlyos balesetet szenvedett.Leesett egy kb. 18 méter magas toronyról. 18 órás műtét és sok hetes intenzív ápolás után Sándort elbocsátották a kórházból fémtámaszokkal a hátában.Mikor meglátogattam, megkérdeztem, hogy érzi magát.Azt válaszolta: "Ha jobban lennék, kettő lenne belőlem.Szeretnéd látni a sebemet?"Lemondtam róla, de megkérdeztem, hogy mi játszódott le benne a baleset pillanatában."Nos, az első, ami átsuhant az agyamon az volt, hogy a lányom - aki párhét múlva jön világra - jól van-e? Mikor pedig a földön feküdtem,emlékeztem, hogy két lehetőségem van: választhattam, hogy élek vagy meghalok.""Féltél? Elvesztetted az emlékezeted?" akartam tudni.Sándor folytatta:"Az ápolók valóban jó munkát végeztek. Végig azt mondogatták, hogy jól vagyok.De mikor begurítottak a sürgősségire, láttam az orvosok és nővérek arckifejezését,ami azt jelentette: 'Halott ember.'És tudtam, hogy át kell vennem az irányítást."Mit csináltál?" - kérdeztem tőle.Nos, mikor egy felvételis nővérke hangosan megkérdezte, hogy allergiás vagyok-e valamire, igennel válaszoltam.Az orvosok és nővérek csöndben várták a válaszom.Mély levegőt véve visszaordítottam: 'A gravitációra!' Mialatt az egész csapat nevetett, elmagyaráztam nekik: az életet választottam.Tehát úgy operáltak meg, mint ha élő lennék és nem halott."Sándor a tehetséges orvosoknak köszönhetően maradt életben, de csodálnivaló hozzáállásával is.Tőle tanultam meg, hogy mindennap lehetőségünk van választani, teljes életet élni. Hozzáállás kérdése minden.Ezért ne aggódj amiatt, mi lesz holnap.Mindennap van elég, ami miatt aggódhatsz. És a ma az a holnap, ami miatt tegnap aggódtál."